Írta: Robert W. Smith
Szerkesztette: Tom Mount
Fordította: Mogyorósi Gábor
(A régi fordítás Dr. Czebe Krisztina )
Ezt a cikket 20 évvel ezelőtt fordítottam, nyomtatásban is megjelent az MKBT gondozásában 1984-ben. Felbecsülhetetlen értékű ismeret birtokába kerültem ezáltal akkor, aminek köszönhetően barlangi merüléseim során nem egy kritikus helyzetet sikerült megoldani és megvilágított olyan lényegbe vágó dolgokat, amikre előtte csak legyintettem vagy amelyeknek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget.
Napjainkban a technikai búvárkodás oly mérvű, talán túl gyors előretörését látom (alacsony merülési szám, magas minősítés), ami mindenképpen indokolttá teszi ennek a cikknek a szélesebb nyilvánosságra hozását. Habár a cikk címe barlangi merülésekre utal, azonban a nagy koncentrációt igénylő, komoly, nyíltvizi technikai merülések részben ugyan olyan részben nagyon hasonló vagy még fokozottabb stresszhelyzetek elé állítják a búvárt. Az oktatási rendszerek nagy része átsiklik vagy meg sem említi egy merülés során fellépő stressztényezőket és azok hatásait, pedig ezek ismerete sok esetben életeket menthet. Ez volt a fő motivációm, hogy ismét közreadjam ezt a fordítást. Remélem mindenki tanul belőle valamit saját és merülőtársai javára.
Azon búvártársaim, akik fokozottabb érdeklődést mutatnak e szinte kimeríthetetlen és érdekes téma iránt, nagyon ajánlom egyik kedvenc olvasmányom Selye János: Életünk és a stress című könyvét.
Kivonatos fordítás a Safe Cave Diving (Biztonságos barlangi merülés) című könyvből. Szerkesztette Tom Mount, kiadta a The National Association for Cave Diving, High Springs, Florida, 1973. - XV. fejezet: Stress in Cave Diving (Stressz a barlangi merülésben), írta: Robert W. Smith.
Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy barlangi merülés közben a "stressz" hatása alatt állunk és a pánik gondolata foglalkoztat bennünket. Egy búvármerülés során a stresszhatásnak számos fajtája van, amiknek még ezen belül sokkal bonyolultabb összetevői vannak, amelyek gyakran éppen olyan veszélyesek, mint maga a pánik. Mindezekhez hasonlóan a stressz tünetei is sok formában jelentkezhetnek, amelyek a búvár számára nem mindig felismerhetőek. Ennek a fejezetnek a célja azonosítani néhány stresszforrást a barlangi merülésben, leírni a stressz lehetséges hatását egy búvármerülés alatt, módszereket javasolni a stressz legyűrésére és minimálisra csökkenteni annak negatív hatásait.
A stressz forrásai
Az időkényszer
A pszichológiai gyakorlatban, ha egy kísérleti helyzetben valaki hibát követ el, az időkényszer alá vonja saját magát. Az idővel való verseny - mint már régóta tudott - mintegy forrása a fizikai és szellemi stressznek. A fizikai stressz gyengítheti vagy megsebesítheti a búvárt, míg a pszichológiai stressz viselkedészavarhoz és - amire oly gyakran hivatkozunk - emberi tévedésekhez vezethet. Az időbe való belefeledkezés pedig elterelheti a figyelmet, és ezáltal stresszel teli cselekvéssé válhat.
A feladatmegoldás
A pszichológusok gyakran kísérleti szituációkat teremtettek, hogy az embereket hibázásra késztessék. Ez az úgynevezett feladatmegoldás. Abból áll, hogy több feladatot adnak egy adott időtartamra, mint amennyit valaki végre tud hajtani, vagy arra késztetik, hogy egyszerre két vagy több dolgot végezzen el. A búvár például a feladatai között találkozhat kötélvezetéssel, világítással, kiegyensúlyozási problémával, az üledék felkavarásának elkerülésével, a fal minőségének megítélésével, a társ figyelésével, a levegő, az idő és a mélység ellenőrzési kötelezettségével stb. A nem rutinszerű feltételek mellett vagy vészhelyzetben, e feladatok végrehajtása bonyolultabbá válik. Barlangi merülésnél egy kezdő búvár könnyen pánikba eshet ennyi feladat megoldására gondolva. Ez a stresszfaktor befolyásolhatja még a gyakorlott búvárok viselkedését is, jobban, mint ahogy azt ők gondolnák.
Erőkifejtés és hideg
A felszerelés beszállítása óhatatlanul azzal a következménnyel jár még a legjobb kondícióban lévő búvároknál is, hogy egy kicsit kifogynak a levegőből és éppen ez az, ami nem szerencsés a merülés megkezdésekor. Küzdelem az áramlás ellen, különösképpen szorult helyzetben, nyilvánvaló fizikai stresszforrás. De lehetnek pszichológiai vonatkozásai is, elsősorban zavar a fizikai felkészületlenségből adódóan, miközben tudjuk, hogy egyéb merülést befolyásoló tényezőkre is összpontosítani kellene. A dekompressziós megállók gyakran okozhatnak hidegstresszt, és ez szintén olyan tényező, amivel számolni kell.
A nem megfelelö látás - iránykövetelmények
Az első, amire gondolunk: a sötétség. Ami természetesen nem létezne, ha megfelelő világító felszereléssel mennénk a barlangba. A megoldás lehetősége meg van, ha a partnernek van világítása és a vezetőkötél is nála van: összeszedik magukat és együtt indulnak kifelé a barlangból. Ebben a helyzetben egy alattomos stresszfaktor húzódik meg. Előfordulhat, hogy a tartalékvilágítás kevesebb ideig elég, mint a fővilágítás. Főleg arra gondolunk, hogy befelé a fővilágítással - ami lényegesen nagyobb fényt ad - a kötél mellett haladva ellenőrizhető a fal és a járat állapota. Kifelé, csökkent fényerőnél ugyanezek a dolgok különbözően hatnak, ami lassabb haladást eredményez a biztos tájékozódás érdekében. Az üledék felkavarása, amit a búvár saját maga vagy valami természetes jelenség okoz, a látás teljes elvesztését eredményezheti, ami a stressz legerősebb kiváltó oka. Az üledékfelkavarás többségét azonban mégis csak a búvár saját maga okozza, és itt elsősorban saját technikáját kell javítania.
Bezártság, szorultság és távolság
Azok az emberek, akik klausztrofóbiában szenvednek, ne merüljenek barlangban! Ha valaki megpróbál ellenállni a klausztrofóbiájának a barlangban, annak nincs is szüksége stresszre, hogy bajba kerüljön.
A távolság legyőzéséhez szükseges idöt meglehetősen nehéz megbecsülni. Egy külső helyzetkép: az ajtó a zsúfolt szobában nyitva van, de nagyon sok időt vesz igénybe, míg végül kijutsz rajta. Ezzel analóg jelenség a búvár számára is adódhat és meglehetősen bizarr stresszreakciót teremthet. Aki sikeresen legyőz valamilyen szorult helyzetet, aztán folytatja a merülést, az fokozatosan nyugtalanná válhat a visszaúttal kapcsolatban.
A testhelyzet ellenőrzésének elvesztése
Az ember sokkal kevésbé hajlamos a pánikra, ha tudja, hogy minden mozdulata a saját ellenőrzése alatt áll. Barlangi merüléskor a cselekvésünk fölötti tudatos ellenőrzés elvesztését két dolog okozhatja: az erős áramlás vagy kiegyensúlyozási probléma. Mind a két esetben a búvár olyan irányba mozog, ami nem áll szándékában.
Fizikai fenyegetettség
A fizikai igénybevétel által okozott stressz még természetesen megsokszorozza az összes stressztényezőt, amit eddig tárgyaltunk. A sötétség vagy a csökkent látótávolság megemeli az adrenalinszintet a barlangi búvár számára, mert nehezebbé teszi a tájékozódást, s felrémlik benne az eltévedés és a megfulladás fenyegető gondolata. A feladatmegoldás és az időkényszer kicsit idegesítő lehet, de a barlangi búvárnak fel kell ismernie, hogy az ebből fakadó hibák fizikailag fenyegetik őt.
Önbizalmi fenyegetettség
A fizikai fenyegetettség nem az egyetlen stresszforma. Az egyén könnyen elpusztulhat a saját túlzott önbizalmától, büszkeségétől vagy ahogy mondogatjuk, a saját önzésétől. Azok számára, akik túlzottan célratörők, lehet, hogy csak egyirányú lesz ez a kirándulás.
Az önbizalmi fenyegetettség akkor jelentkezik valakinél, amikor vissza kellene fordulni egy kihívó feladattól. Ez fokozottan stresszveszélyes, kritikus pillanat és itt elengedhetetlen a türelem. Ha a türelem nem áll fenn, szembe kerülhetünk az önbizalmi fenyegetettség második problémájával: az egyén egy-egy kihívó feladat láttán túlbecsüli saját erejét, amivel veszélyezteti önmaga és társai életét. Ezzel tulajdonképpen eljutottunk oda, amit kissé gunyorosan a barlangi merülés stresszforrásának hívunk és az nem más, mint a búvár saját maga.
A stressz hatásai
A stressz viselkedési mechanizmusa - szellemi beszűkülés
Amint a búvárra fokozott stressz hat, létrejön egy szellemi beszűkülés, ami leredukálja a búvár fogékonyságát a környezetére, gátolva a tudatos helyzetelemző képességét, behatárolja az ügyességét, aminek teljes birtokában meg tudná oldani a problémát.
Észlelési beszűkülés
Fokozott stresszhatás alatt a búvár elmulaszthatja megfigyelni, észrevenni helyzetének finomabb jelenségeit, például nem figyel fel arra, hogy a palackja csapjára tekeredett a vezetőkötél és csak a nyilvánvaló tényt érzékeli ("nem tudok mozogni").
A levegő adott mennyisége minden helyzetben stresszt növelő tényező és ebben a szituációban a biztos helyzetfelismerés korlátozott lehet.
A gondolkodás, az elemzés és a reagálás beszűkülése
Stresszhatás alatt az ügyesség és az ismeretanyag szintje szintén csökkenő tendenciát mutat. Amit jól megtanultunk, az csak a legvégén fog minket elhagyni. Sajnos az utolsó viselkedési kategória nem mindig a legjobb módszer, hogy kapásból foglalkozzunk ezzel a helyzettel. Ennek tipikus példája a lélegzet visszatartása. Évek tapasztalatai alapján a merülési tréningjeinket megelőzően azt mondjuk, hogy tartsuk vissza lélegzetünket, mivel a levegőutánpólás véges. De ez nem helyénvaló cselekvés, ha a búvár fölfelé emelkedik. Mindannyian tudjuk, hogy fölfelé jövet nem szabad a levegőt visszatartani, de stresszhatás alatt mégis sokan visszatérnek ehhez a primitív viselkedéshez.
Pánik
A pánik egyszerűen a szellemi beszűkülés vége, amitől kezdve nincs tovább kapcsolat az értelem és a cselekvés között. A hibák bekövetkeznek, fokozódik a fizikai fenyegetettség veszélye, s amint a búvár kezd rájönni, hogy hibákat csinál, az önbizalmi fenyegetettség járulékos stressztényezőként jelenik meg.
Nagyon fontos az egyén számára egy ilyen stresszel teli szituációban, hogy a lehető leggyorsabban törjön ki ebből az ördögi körből. Ezért kívánatos a stressz tüneteinek korai felismerése mind a saját, mind a társak viselkedésében, mielőtt ezek a tünetek elérnék a pánik határát. A pánik a vonal vége és rendszerint ragályos. Szerencsére azt a viselkedést, amit mi pániknak ítélünk, más viselkedések hosszú sora előzi meg, amelyeket ha megfelelően felismerünk, az intelligens búvár barométereként használhatjuk az izgalomszint és a saját egyéni stresszforrások meghatározására.
A stressz élettani hatásai
Az ember szervezete egy stresszel szembeni élettani alkalmazkodási rendszerrel van ellátva. Ez az alkalmazkodási rendszer adrenalint pumpál a vérbe és előkészíti a szervezetet arra, hogy megvívja csatáját egy stresszel teli eseménnyel. Ez a mechanizmus nem a búvár akaratával van összeköttetésben és több más dolog mellett a szívritmus növekedését és a légzés szaporábbá válását eredményezi. Ez nagyon sokszor káros lehet a búvár számára és rendszerint akkor is bekövetkezik, ha nem akarja, mivel ez a vegetativ - akarattól független -idegrendszer tevékenységének az eredménye. Leglényegesebb a megnövekedett levegőfogyasztás elkerülése és tudatában kell lenni annak, hogy stresszhatás alatt mindig ez történik, hacsak nem vagyunk képesek arra, hogy uralkodjunk fölötte.
A stressz viselkedési hatásai
Általános stressz-reakciók
Amikor rossz hír (lehet nem várt jó hír is) hallatára valaki összeroskad a stressztől az egyértelmű, direkt viselkedési formát mutat. Nehéz feladat előtt, kétes helyzetekben elég gyakran előfordul a "vadszemű" nézés, de ez nem mindenki számára tűnik fel. Az a búvár, akinél ez a tünet jelentkezik, valószínűleg zavarban van. A gyors, rángatódzó és ritmustalan mozgás szintén nyilvánvaló tünet.
Stresszhatást válthat ki az ingerlékenység, az érzékenység és az ember kedélyállapotának más kellemetlen megnyilvánulása, amelyektől óvakodni kell mind a merülést megelőzően, mind a merülés teljes időtartama alatt. Önmagunk és társaink ismerete nagyon hasznos a stressz finomabb jeleinek tudatosulásában. A mélységmérőbe vagy az órába való túlzott belefeledkezés szokásos jele a stressznek és amikor társunk elkezdi módszeresen törölgetni a nyomásmérőt, amikor az nem is koszos, vagy megpróbálja megjavítani valamilyen jól működő felszerelését, avagy ismételten öblögeti a maszkját, amikor az nem is párás: akkor feltétlenül eljött az ideje, hogy szelíden kivezessük a barlangból.
Az emberi tévedés
A legkomolyabb stresszhatás barlangi merülés alkalmával a hibák elkövetése. Az emberek, beleértve a búvárokat is, sokféle okból csinálnak hibákat. Ezek közül az egyik ok éppen a stressz és ezt a legkevésbé ismerjük el. Okolhatjuk az oktatónkat, a környezetet és a felszerelésünket, de a tény akkor is tény marad. A stresszel teli szituációk a leggyakoribb okozói az összes hibának. Stresszhatás alatt az alapügyesség leromlik. Ha a vezetőkötélből kell kiszabadulni, rendszerint nehezebben sikerül például 90 m beúszás után egy barlangban, mint egy uszodai gyakorlás alkalmával. A viselkedésbeli tévedések másik része a hibák megítélésére vonatkozik. Ha egy búvár visszaemlékezésében nem tud magyarázatot adni valamely cselekvésére, amit "ésszerűségi" alapon csinált egy barlangban, az azt jelenti, hogy az adott helyzetben a stresszel teli állapot behatárolta a cselekvését, ill. magát a döntését is. A szegényes ítélőképesség példája lehet az is, hogy ha egy feltáró merülés során túl gyakran köti meg a kötelet, ami fizikai fenyegetettségi stresszt tükröz. Ha viszont valaki túl ritkán köti meg a kötelet, akkor ez az önbizalmi vagy önzési stressz fenyegetettségi reakciója lehet. Mindkét esetben a nem megfelelő ítélőképesség a stressz eredménye lehet, bár az is előfordulhat, hogy a búvár csak tévedésből köti meg a kötelet túl gyakran.
A stressz kezelése
A megelőzés
Pszichológusok megállapították, hogy az embernek tulajdonképpen nem is kell túl sok ahhoz, hogy belehaljon egy stresszel teli szituációba, ha mást vár, mint ami történik. Nagyon fontos a búvár számára, hogy mérlegelje és előre lássa azokat a búvárhelyzeteket, amelyek a stressz okozójaként léphetnek fel. A meglepetés lehetőségének minimálisra csökkentése már fél siker. Kevésbé stresszel teli a merülés, ha a búvár tapasztalt, otthonosan mozog a barlangban és tudja, hogy milyen szituációk fordulhatnak elő egy barlangi merülés alatt. Az elméleti tudás ismétlése önmagában is hatásos fegyver a stressz ellen és vészhelyzetben fokozza az ember teljesítőképességét.
Szólnunk kell még a merülés megszervezéséről, amely három dolgot foglal magába:
1. Információgyűjtés
2. Csoportos tervezés
3. Egyéni tervezés
A felkészülés első lépcsője a merülési környezetre vonatkozó összes információ begyűjtése. A partnerrel előzetesen részletesen és elemzően kell megbeszélni a merülés várható feltételeit.
A merülés csoportos megtervezése, különösen a barlangi búvároknál mindennapos gyakorlat. Megegyeznek: ki hova megy, mit fog csinálni, ki kezeli a kötelet, stb. Meg kell fontolni az összes lehetséges variációt, hogy mindenre felkészülve kezdhessük meg a merülést.
Az egyéni tervezést gyakran nem megfelelő körültekintéssel végezzük el, pedig a stresszhez való türelmet tekintve ez az egyik legfontosabb tényező lehet. A közös megbeszélést követően a búvárnak komolyan magába kell szállnia, hogy a merülési terv az ő egyedüli személyére nézve mit jelent! Vajon összeegyeztethető-e a levegőfogyasztásával? Vajon nem megy-e túl az ügyességi szintjén vagy nem tartalmaz-e olyan feladatot, amiben nem mozog otthonosan vagy keveset gyakorolta? Van-e új körülmény, pl. agyagos fal, amivel azelőtt sohasem találkozott? Megfelelő-e a felszerelese ahhoz, hogy elvégezze azt, amit rábíztak?
A felszerelés kezelésének biztonsága
Nagyon fontos, hogy kitűnően, beidegzésszerűen tudjuk használni a felszerelésünket, mert stressz hatása alatt hajlamosak vagyunk éppen az ellenkezőjét csinálni annak, amit kellene, például a kiegyenlítő térfogat használatában. A stressz okozta cselekvési beszűküléskor a búvárnak nincs ideje gondolkozni azon, hogy a készülék vagy felszerelés hol van és hogyan működik.
Élettani ellenőrzés
Stresszhatás alatt a búvárnak tanácsos figyelnie a szívritmusát, de különösen a légzés ritmusát és ha lehetséges egy percre lassítsa le magát ezek ellenőrzésére.
Megfigyelés és elemzés
Egy stresszel teli szituációban mindig nagy szükség van arra, hogy tisztán tudjunk gondolkodni. A világos gondolkodás első lépcsője a megfigyelés és elemzés, ami nem tarthat tovább, mint a másodperc tört része, hiszen lehet, hogy ez lesz a legfontosabb pillanat a búvár életében.
Sok esetben, mikor az ember zavarba kerül, csak a harmadik próbálkozásra tud kikeveredni belőle, a búvárnak azonban nagyon gyakran csak egy vagy két próbálkozása lehet. A búvár első cselekedete, mikor komoly bajba kerül, megállni és gondolkodni. "Hol vagyok, mi a hiba és mit csináljak?" Ez csak másodpercekig tarthat vagy még kevesebb ideig, hogy eldöntsük: mi a rossz és csinálhatunk-e valamit, mielőtt teljesen bezárul a világ? Ezt az elemzést rendszerint egy ok előzi meg. A készülékes merüléskor a túléléshez van egy igen fontos tényező: a levegő. Ez az, amiért a búvár először áll meg gondolkodni. Ha elég levegője van, legalább egy kicsit több ideje van, hogy megbirkózzon egyéb problémáival is. A jó búvárnak tudnia kell, hogy nagyon megéri gondolkodni, mielőtt cselekszik.
Fegyelmezett gondolkodás - koncentráció
Ez a fajta gondolkodás nyilvánvalóan megkövetel bizonyos fokú önfegyelmet. Inkább fel kell ismerni a koncentrálás szükségességét a probléma megoldásához, mint izgulni miatta. Egy kiélezett helyzetben nagyon sok dolog van, amiért izgulhatunk: beragadás a szűkületbe, dekobetegség stb. Fokozott stresszhatás alatt fegyelmezett gondolkodással a fő probléma megoldására kell koncentrálnunk.
A visszatartott lélegzettel történő feladatmegoldás kitűnő módja a stressz alatti koncentrálóképesség fejlesztésének.
A túlélés filozófiája
A stresszel szembeni tudatos fellépést mindig össze kell kötni a túlélés filozófiájával. Hiszen mindannyian azért merülünk barlangban, mert az kihívó és szórakoztató. Minden normális ember úgy kezdi el a merülést, hogy túl akarja élni. Nagyon fontos fenntartani ezt a filozófiát a merülés teljes időtartamára, bármilyen nehéz, stresszel teli szituációba is kerülünk. Az adja a legjobb pszichikai erőt ahhoz, hogy kikerüljünk a bajból, ha a merülést mindenképpen túl akarjuk élni.
Fordította: Mogyorósi Gábor (1983)
![[Kép: 25_10628_97204_6867919fb17780cc72e0c1c8d...58_301.jpg]](http://imagestore1.blogger.hu/25_10628_97204_6867919fb17780cc72e0c1c8d1283871_33f658_301.jpg)
![[Kép: image-3EA7_4D039922.jpg]](http://kephost.hu/image-3EA7_4D039922.jpg)
Bejegyzések
