Vízalatti fényképezés suli 1.

Előkészületek   
A kevésbé tapasztalt búvárfotósok szárazföldön ismerkedjenek meg a felszereléssel, és gyakorolják a használatát. A fényképezőgép és funkcióinak megértése elengedhetetlen a sikeres víz alatti felvételkészítéshez. 
Merülés előtt óvatosan távolítsuk el az O-gyűrűt a búvártokból, és felületkezeljük az Olympus által ajánlott kenőanyaggal. Előtte szükség esetén tisztítsuk meg az O-gyűrűt tiszta, foszlásmentes kendővel. Az O-gyűrűt alaposan tisztítsuk meg, mert nagy nyomás alatt egyetlen hajszál is hatással lehet a búvártok vízálló tulajdonságára. Az O-gyűrűt vékonyan zsírozzuk be, mert a túl nagy mennyiségű kenőanyag is negatív hatású lehet.
A fényképezőgépet finoman, nyomás nélkül helyezzük a búvártokba. Optimális eredmény elérése érdekében helyezzünk a búvártokba egy ki tasak szilikagélt. A szilikagél merülés közben megakadályozza, hogy a belső meleg, nedves levegő és a külső, hideg víz érintkezése páralecsapódáshoz vezessen, ami a búvártok bepárásodását okozza a búvártok belsejében. A szilikagél nedvességmegkötő tulajdonsága akkor a leghatékonyabb, ha már használat előtt néhány órával behelyezzük.

Víz alatt más optikai szabályok érvényesülnek, mint szárazföldön. Más a fénytörés, ezért a gyújtótávolság például 1.33 x-esére nő. Ezért az elsőszámú választás a nagylátószögű objektív. Előnyük, hogy minimálisra csökkentik a távolságot (= víz) a fényképezőgép és a téma között, így csökkentik a lebegő részecskék esetlegesen a képre gyakorolt hatását. Víz alatt a fény színe is gyorsan változik: Mivel a nagy hullámhosszúságú fény (pl. vörös) könnyebben elnyelődik, mint a rövid hullámhosszúságú fény (pl. kék), a vörös fény sokkal gyorsabban eltűnik, mint a kék. Mindössze 3 méteres mélységtől már szinte nem is látható vörös szín, 5 méteres mélységben eltűnik a narancs, 25 méter mélyen pedig a kék az egyetlen érzékelhető szín. Ezeknek a feltételeknek megfelelően be kell állítani s fehéregyensúlyt a fényképezőgépen.


Felvételkészítés
A rendelkezésre álló fény azonban nem mindig elegendő a tökéletes expozícióhoz. Mivel ahogy azt a tükörreflexes   fényképezőgépektől megszokhattuk, az E-330 beépített vakuja víz alatt nem használható, ne is próbáljuk megvilágítani vele a témát – ez a búvárfotózás egyik halálos bűne. Az ok: A téma megvilágítása hagyományos vakuval nem kívánt visszaverődést okozhat. Ez a probléma olyan esetekben merül fel, amikor a vízben lebegő részecskék közvetlenül a vaku előtt helyezkednek el, és a képen fehér foltokként jelennek meg – hasonlóan ahhoz, amikor hópelyheket fényképezünk vakuval. PFL-E01 búvártok használata esetén tökéletes expozíciót garantál egyrészt az Olympus FL-36 vakurendszer. A legjobb eredmények elérése érdekében a vakuval 45°-os szögben és a témától legfeljebb 1.5 méterről villantsunk. Így a téma körvonalai élénkek, színei valósághűek lesznek.

Tipp:

 A fehéregyensúlyt manuálisan állítsuk be a fényképezőgépen (ez legjobban a vízálló szürkekártya segítségével végezhető el), vagy válasszuk a praktikus „Víz alatti” és „Víz alatti makró” üzemmódot az Olympus E-330 fényképezőgépen, melyek a víz alatt változó feltételeknek megfelelően optimalizáltak, és pillanatok alatt kiváló eredményt nyújtanak.

A RAW formátumú rögzítés előnyei szintén kihasználhatóak víz alatt is, mivel lehetővé teszi a fehéregyensúly későbbi beállítását számítógépen Olympus Master vagy Studio szoftver segítségével. Legjobb, ha az E-System fényképezőgépek praktikus RAW+JPEG üzemmódját alkalmazzuk (a képfájlok egyidejű RAW és JPEG formátumú mentése), ami lehetővé teszi a képek gyors elérését (JPEG) például direkt nyomtatáshoz, míg a „digitális negatív” (RAW) tökéletesen alkalmas számítógépes szerkesztésre.

Az E-System fényképezőgépek megbízható digitális ESP fénymérés és autófókusz funkciójára hagyhatjuk az expozíció, illetve az élesség automatikus beállítását. Aggodalomra semmi ok: az autófókusz víz alatt is ugyanúgy működik, mint szárazföldön. Tipp: Az Olympus E-330 fényképezőgép 1.2 és újabb firmware verziói lehetővé teszik az autófókusz funkció aktiválását az AEL gomb megnyomásával „B” élőkép üzemmódban (makró élőkép).

Az alapszabály: Kerüljünk a témához a lehető legközelebb, hogy minél jobban benne legyen a látómezőben, és próbáljunk felfelé fotózni, hogy minél jobban kihasználhassuk a felszín felől érkező fényt. Más: A szárazföldi fotózással ellentétben a búvárfotózáshoz legalkalmasabb napszak a dél, amikor a nap a legmagasabban van, és a legkevesebb fénysugár verődik vissza.

 Merülés utáni teendők

   

Itt is ugyanaz az alapszabály érvényes: A felszerelést körültekintően kezeljük, és próbáljuk meg elkerülni, hogy víz kerüljön a búvártok belsejébe. Alaposan öblítsük át a búvártokot csapvízben, és tiszta, foszlásmentes kendővel töröljük szárazra, mielőtt szétnyitnánk. Nedves körülmények között fejjel lefelé nyissuk szét a búvártokot, hogy ne érje vízpermet a benne lévő készüléket. Ha a búvártokot hosszabb ideig nem használjuk, távolítsuk el belőle a nagy O-gyűrűket, majd tisztítás után tároljuk műanyag zacskóban. Most már kezdődhet a digitális búvárfotók szerkesztése – és persze a csodálata. Kellemes időtöltést!

fotók: M.Gábor

Kristálytiszta víz alatti látás – a moken gyerekek titka

A félnomád életet élő moken törzs gyermekei elképesztően élesen látnak víz alatt. Svéd kutatók utánajártak e különleges képesség okainak. A moken törzs tagjai évszázadok óta vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak, hajókon illetve cölöpökre épült házakban laknak Mianmar (Burma) és Thaiföld partjainál. A tengerből hagyományos módszerekkel gyűjtik be táplálékukat. Búvárszemüveg és egyéb segédeszközök nélkül hozzák fel a zsákmányt akár 25 méteres mélységből is. A moken gyermekek különleges képességgel rendelkeznek: látásuk a víz alatt kétszer élesebb, mint a hasonló korú európai gyerekeké. Egészen apró kagylókat is meglátnak több méter távolságból, még akkor is, ha az környezetüktől nem ütnek el. Anna Gislén, a svéd Lund Egyetem kutatója a thaiföldi Surin-szigeteken vizsgálta a moken gyerekek látását. Különböző víz alatt feladatokat végeztetett velük, valamint a vizsgálatba kontroll csoportként a térségben vakációzó európai gyerekeket vonta be. Az európai és moken gyerekek szeme szerkezetileg nem mutatott eltérést, és a szárazföldi látásuk is azonos mértékű volt. A víz alatt azonban a moken gyerekek elképesztő látásélességről tettek tanúbizonyságot. Alkalmazkodás A szem szaruhártyájának fénytörése, ami a tiszta látás kulcsa, a víz alatt nagymértékben csökken. Ennek oka a levegő és a víz eltérő sűrűsége. A víz sűrűsége nagyjából megegyezik a szem belsejében lévő folyadékokéval, így a fénytörés korlátozottá válik. A moken gyerekek azonban a víz alatt is képesek az akkomodációra, azaz szemlencséjük alakjának változtatására a fénytörés fokozása érdekében. Akkomodációnak nevezzük azt, amikor a szemlencse közelre nézéskor domborúbbá, távolra nézéskor laposabbá válik, és így biztosítja, hogy a különböző távolságban elhelyezkedő fókuszból kiinduló fénysugarak az ideghártya megfelelő helyére vetüljenek, és éleslátás jöjjön létre. Akkomodáció minden egészséges látású embernél folyamatosan működik a szárazföldön, azonban a víz alatt ilyen reakció nem tapasztalható, és az átlagember látása itt homályossá, gyengévé válik. A moken gyerekek nagy valószínűséggel tudatosan képesek a víz alatt akkomodációt végezni, sőt, a pupillájuk tágasságát is akaratlagosan szabályozzák: mintegy 2 milliméternyire szűkítik össze a víz alatt, míg az európai gyerekek csak átlag 2,5 mm-re tudják összehúzni. A pupilla szűkítése tovább javítja a víz alatti látást. Tanulható Ezek a gyerekek kiváló látásuk segítségével 3-4 méter távolságból is észrevesznek a víz alatt apró kagylókat és rákokat. Felmerül a kérdés, hogy a víz alatti látás képessége öröklődő vagy tanult. Gislén szerint ezt nem lehet egyértelműen különválasztani, mivel a környezet, a tanulás és az öröklött tulajdonságok szoros egységet képeznek. Az a tény azonban, hogy a moken gyerekek képességének felismerése után európai gyerekeknek is meg lehetett tanítani a víz alatt éleslátást, arra utal, hogy ez esetben a tanulásé a főszerep. Nem kizárható viszont, hogy a gének is befolyásolják a képesség elsajátításának sebességét. A kutatónő további vizsgálatokat tervez más nomád tengeri törzsek bevonásával, hogy kiderüljön: csak a moken gyerekek látása ilyen kifinomult, vagy ez általában jellemző a tengeri életformát folytató emberekre.  forrás: National Geographic

Elmélkedések a vízről...

A víz szerepe az emberi testben

Az újszülöttek kb. 75-80%-át víz képezi.
A felnőttek testének kb. 60-70%-a víz, pl. egy 80 kp súlyú felnőtt szervezet kb. 54 l vizet tartalmaz.
Az agy 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz.
Egy ember évente több mint 1000 liter folyadékot megiszik, és a veséken naponta 180 liter testnedv folyik át.
Csak az édesvíz alkalmas emberi fogyasztásra, így van ez az állatok és növények esetében is.
Az ember étel nélkül hetekig is kibírja, víz nélkül másfél nap után elpusztul. A víz szerepe az emberi testben létfontosságú.
A víz legfontosabb feladatai a szervezetben:
• A víz szállítja a tápanyagokat a sejtekhez.
• A víz eltávolítja az anyagcsere során keletkezett felesleges termékeket.
• A víz karbantartja a sejtek elektromágneses teréhez szükséges elektron és protonszintet.
• A víz párásítja a levegőt, amit belélegzünk.
• A víz teszi rugalmassá az izületeket a csontok összekapcsolásához.
• A legfontosabb szerveinket védő rugalmas burkot víz alkotja.
A víz szerepét részletesen taglaló és ezzel kapcsolatosan egy speciális mérési eljárást tartalmazó cikket olvashat a következő linken: Vincent módszer.

A víz - tévhitek róla
A víz funkcióinak egyikéhez sem szükséges az ásványok vagy egyéb oldott anyagok jelenléte a vízben. Ezért aztán az ember élete során ásványok formájában 200 kg kőzetet iszik meg, ami csak keresztülmegy a testén.
Szervezetünknek szüksége van ásványi anyagokra, de azt a vízből nem képes felhasználni, csak a szerves ásványi anyagokat képes felhasználni. Tehát elsősorban az ételekből veszi fel a test az ásványi anyagokat, esetleg a táplálkozás során elfogyasztott vízből. Másrészt ha megvizsgáljuk a vizek ásványi anyag tartalmát, kiderül, hogy a szükséges mennyiségnek csak egy kis töredékét tartalmazzák.

A napi szükségletek adatai csak tájékoztatási értékek, az ivóvíz által tartalmazott mennyiségek irányértékek, amik a forrástól függően változhatnak.
Az emberi test sejtjeinek a működéséhez elektromágneses térre van szüksége. A sejtek elektromágneses terének fenntartásához szabad elektronok és protonok szükségesek. A fertőtlenítésre használt aktív klór magához vonzza a szabad részecskéket és ezzel rontja a sejtek működési feltételeit. A vízcsapból kieresztett, szabadon hagyott vízből a klór annak típusától függően előbb-utóbb távozik. Vezetékes vizet lehetőleg csak pihentetés után igyuk. Ha tehetjük igyunk inkább ásványvizet, illetve igyuk a test számára legegészségesebb ozmózis eljárással tisztított vizet.
Ezzel kapcsolatosan a következő linkeket olvassa el: Vincent módszer
Hogyan fedezzük ásványi anyag szükségletünket?
Az alábbi táblázat tartalmazza azokat az ásványi anyag határértékeket amelyre egy egészséges embernek szüksége van. Látni fogjuk a víz szerepe elhanyagolható az ásványi anyagok pótlásának feladatában.
Speciális diéta esetén jelentős eltérések lehetnek a napi szükségletek értékeiben, ebben az esetben tartsa be az orvos által javasolt étrendet.
Feltüntettük azt is, hogy átlagosan mennyi ásványi anyagot tartalmaz az ásványvíz és mennyit lehet a különböző ételekből felvenni, az adatok természetesen tájékoztató jellegűek, függenek a víz fajtájától is.
A napi szükségletek adatai csak tájékoztatási értékek, az ivóvíz által tartalmazott mennyiségek irányértékek, amik a forrástól függően változhatnak.

Az emberi test sejtjeinek a működéséhez elektromágneses térre van szüksége. A sejtek elektromágneses terének fenntartásához szabad elektronok és protonok szükségesek. A fertőtlenítésre használt aktív klór magához vonzza a szabad részecskéket és ezzel rontja a sejtek működési feltételeit. A vízcsapból kieresztett, szabadon hagyott vízből a klór annak típusától függően előbb-utóbb távozik. Vezetékes vizet lehetőleg csak pihentetés után igyuk. Ha tehetjük igyunk inkább ásványvizet, illetve igyuk a test számára legegészségesebb ozmózis eljárással tisztított vizet.
Ezzel kapcsolatosan a következő linkeket olvassa el: Vincent módszer
Hogyan fedezzük ásványi anyag szükségletünket?
Az alábbi táblázat tartalmazza azokat az ásványi anyag határértékeket amelyre egy egészséges embernek szüksége van. Látni fogjuk a víz szerepe elhanyagolható az ásványi anyagok pótlásának feladatában.
Speciális diéta esetén jelentős eltérések lehetnek a napi szükségletek értékeiben, ebben az esetben tartsa be az orvos által javasolt étrendet.
Feltüntettük azt is, hogy átlagosan mennyi ásványi anyagot tartalmaz az ásványvíz és mennyit lehet a különböző ételekből felvenni, az adatok természetesen tájékoztató jellegűek, függenek a víz fajtájától is

Kis tanulmány a kihűlésről...

 A lehűlő szervezet

Hans Hass, a híres osztrák búvár szerint nem a cápák és más ragadozók jelentik a vízben tartózkodó búvárokra a legnagyobb veszélyt, hanem a kihűlés, orvosi nevén hipotermia. Minthogy a víz hővezető képessége huszonötször, a hőfelvevő képessége pedig négyszer nagyobb a levegőénél, a szervezet körülbelül ezerszer gyorsabban hűl ki a vízben, mint a levegőben. A vízbe merülő élő testből a nála hidegebb víz folyamatosan hőt von el, ezért a testhőmérséklet elkerülhetetlenül csökken.

Hőnyerés és -vesztés

A hővesztés formái

Az emberi test háromféleképp veszít hőt a vízben: a testfelületen keresztül, a légzéssel és a vizelettel. A legtöbb hő a testfelületen keresztül vész el, s ehhez a különböző testrészek más-más hőmennyiséggel járulnak hozzá. A hőleadás szempontjából legkritikusabb terület a fej, de a hónaljakon és az ágyéki részen át is sok hőt veszít a test. Ezek a testrészek közvetlenül a belső, úgynevezett maghőmérsékletet csökkentik. Ez a fajta hővesztés jól szigetelő ruházattal mérsékelhető. Minthogy a testfelületen keresztül leadott hő felét a fejen át veszíti el az ember, nagyon fontos védelmi szerepe van a búvárruha fejrészének.

A légzéskor szintén rendszeresen hőt veszít a búvár. A légzőkészülékből származó, kitáguló, következésképp lehűlő levegő a légutakban felmelegszik, s ezzel hőt von el a testtől. Ez a hő azután a kilégzéskor eltávozik a szervezetből. A hővesztés mértéke függ a belélegzett levegő hőmérsékletétől és a légzés gyakoriságától. Minél hidegebb a belélegzett levegő, annál több hő emésztődik fel a testhőmérsékletre való felmelegítéséhez. Ha pedig a test fázik vagy fokozott erőkifejtést igénylő munkát végez, a légzés gyorsul, s ez tovább növeli a hőveszteséget.

Bár az ember ritkán ürít vizeletet, ezen a módon is hőt veszíthet. Minthogy a hideg fokozza a vizelet kiválasztódását, a búvároknak azt tanácsolják, hogy merülés előtt vizeljenek. Tekintettel arra, hogy a vizeletet a vérből választja ki a vese, e folyamat révén csökken a keringő vérmennyiség, s ez fokozza bizonyos betegségek (például a mélyből való óvatlan felmerüléskor támadó dekompressziós betegség) kialakulásának kockázatát.

Csökkenő hőleadás

A  hőeloszlást illetően a testben megkülönböztetünk belső maghőmérsékletet (ez a testbelső csaknem állandó hőmérséklete) és külső köpenyhőmérsékletet (ez a bőr és a közvetlenül alatta levő szövetek, valamint a végtagok változó hőmérséklete). Legjobban akkor érezzük magunkat, ha az előbbi nem haladja meg a 37 Celsius-fokot, míg az utóbbi 30 és 35 Celsius-fok közötti. Ha a maghőmérséklet 35 Celsius-fok alá süllyed, hipotermia áll fenn.

A test lehűlése ellen háromféleképp védekezünk. Lehetőség van a hőszigetelés javítására. Ennek az a természetes módja, hogy a hideg vízben élő emlősállatok (bálnák, rozmárok, fókák stb.) bőre alatt vastag zsírpárna alakul ki, de szigetelő hatású a szőrzetük is. Igaz ugyan, hogy az elhízott emberek teste a soványakénál lassabban hűl ki, a hatásos hideg elleni védelmet mégis a hőszigetelő búvárruha nyújtja. Fontos követelmény, hogy megfelelő legyen az anyaga, a vastagsága, a mérete és a záródása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a túl bő, a rövid, a rosszul záró vagy a szakadt búvárruha fokozza a test hőveszteségét.

Amikor a köpenyhőmérséklet csökkenni kezd, az ottani vérerek szűkítésével igyekszik a szervezet a véráramlást, következésképp a hőleadást mérsékelni, amely a maghőmérséklet fenntartását szolgálja. Ilyenkor a bőrből, az alatta levő szövetekből és a végtagokból a test belsejébe áramlik a nélkülözhető vérmennyiség, s elegendő "fűtőanyag" híján ezek a testrészek lehűlnek. Ki-ki a megmondhatója, hogy a nagyon lehűlő végtagokat még mozgatni is nehéz. Ha a vérkeringés átrendeződése nem elégséges a rendes maghőmérséklet fenntartásához, megindulnak a testben a hőtermelő folyamatok.

Didergés

Melegítési pontok a takaróval

A testhőmérsékletnél hűvösebb vízben az ember előbb-utóbb elkezd fázni. A köpeny hidegérző receptoraiból jelzés fut a köztiagybeli hipotalamuszban levő hőszabályozó központba (annak is a hőtermelést fokozó részébe), s ennek hatására megindul a borzongás, didergés. Miközben a túlhűlésnek ebben a szakaszában szubjektív fájdalomérzettel társuló hidegérzés következik be, az izmok rángani kezdenek. A reszketéskor tapasztalható apró izom-összehúzódások során hő termelődik (a felhasználódó energiának csak a 18-20 százaléka emésztődik fel az izom-összehúzódásokhoz, míg a többi hővé alakul). Magától értődik, hogy minél erősebb izomzatú valaki, annál több hőt termelnek az izmai a didergés során, ezért a búvárkodáshoz előnyös az edzett test.

Az izomremegéskor keletkező hő valamelyest növeli a köpenyhőmérsékletet, azaz az ott levő erekben levő vér kissé melegebbé válik, s az érszűkület mérséklődik. Igen ám, csakhogy a megnövekedett izommunka révén fokozódik a köpenybe áramló vér mennyisége, s ezzel nő a test hőleadása. Emiatt a test belsejébe visszaáramló hűvös vér hűti a maghőmérsékletet. A hipotalamuszban levő hőszabályozó központ ezt is érzékeli, s fenntartja a didergést. Ha a maghőmérséklet 34 Celsius-fok alá süllyed, az izmokat energiával ellátó szénhidrátraktárak előbb-utóbb kimerülnek, s a reszkető embernek rossz lesz a közérzete, gyengeség és fáradékonyság lesz úrrá rajta, amelyhez emlékezetkiesés, tudatzavar és érzékcsalódások társulhatnak. Ha ekkor sem jön ki az ember a vízből (ha erre egyáltalán módja van), akkor a maghőmérséklete tovább csökken, s az élete veszélybe kerül. A maghőmérséklet 30 Celsius-fok alá süllyedésekor a didergés abbamarad, s minthogy a test egyéb módon nem képes hőt termelni, a hőszabályozó központ ezután már nem befolyásolja a kihűlést. Ennek hamarosan eszméletvesztés lesz a következménye, majd szívritmuszavarok lépnek fel, s a halál kamraremegés és légzésbénulás miatt áll be.

Trópusi vízben is!

A  kutatások feltárták, hogy különböző maghőmérsékletek esetén milyen tünetei vannak az embernek. Közepes kihűlésről akkor beszélünk, ha a maghőmérséklet 35 és 37 celsius-fok közötti. Ilyenkor hidegérzés és remegés támad, fokozódik a szív munkája és a vizeletképzés, s megbomlik a kézmozgások összehangoltsága. Súlyos kihűléskor a maghőmérséklet 32.2 és 35 celsius-fok között van. Erre az izomműködések összehangoltságának fokozó zavara, a didergés csökkenése, majd megszűnése, valamint gyengeség, közönyösség, álmosság, zavartság, és akadozó beszéd jellemző. A maghőmérséklet további csökkenésekor (29.4 és 32.2 celsius-fok között) már nem tapasztalható izomremegés, s érzékszervi - főleg látási - zavarok, zavartság és eszméletvesztés következik be. Még alacsonyabb (18.3 és 29.4 cesius-fok közötti) maghőmérséklet esetén az izmok merevvé válnak, csökken a vérnyomás és az érverés (pulzus) száma, akadozik a légzés, a pupilla kitágul, s végül halál következik be. Ekkortól az élettelen test kezdi felvenni a környezet hőmérsékletét.

A búvárnak nem szabad bevárnia maghőmérsékletének a csökkenését. Ha azonbam már erre utaló jeleket észlel magán, nyomban abba kell hagynia a merülést, s a felszínre emelkedni, mert ha megvárná, hogy didergése elmúljon, akkor megállíthatatlanná válna a vízben testéne kihűlésének folyamata.

Amikor valamilyen ok miatt nem hagyható el idejében a víz (például az ember messzire sodródott a parttól), a segítség megérkezéséig csökkenteni kell a hőleadást. Evégett meg kell kisebbítenie a vízzel érintkező testfelületét. Ennek a legegyszerűbb módja, ha felhúzott lábait a térdeknél szorosan átkarolja, s ügyel arra, hogy a feje kint legyen a vízből. Kerülni kell minden felesleges mozgást (például erőteljes úszást a távoli part felé), mert az - mint mondottuk - a hőleadás fokozása révén gyorsítja a kihűlés folyamatát. Persze, ha nem érkezik idejében segítség, akkor a hővel való takarékosség sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. 

Megemlítjük, hogy nemcsak hideg vízben, hanem trópusi meleg vízben is kihülhet az ember. Ilyenkor hosszan elhúzódhat a kihűlés folyamat, ám a fáradtságérzés és az ítélőképesség romlása figyelmeztet rá. Minthogy a 28 és 33 celsius-fok közötti vízben a védőruházat nélküli bőr hőmérséklete csaknem a komfortzónában van, az izomremegéses didergés elmarad, ekképp az ember nem érzéseli, hogy a teste folyamatosan hőt veszít. Ennek az lesz a következménye, hogy a hipotermia váratlanul következik be.

Fontos tudnivaló, hogy kis mennyiségű szeszes ital elfogyasztása is gyorsítja a szervezet kihűlési folyamatát. Az etil-alkohol ugyanis tágítja a köpenyben levő ereket, s az emiatt fokozódó vérkeringés nagyobb hőveszteséget okoz.

Lassú felmelegítés

A vízben lehűlt testű ember szakszerű kezelésre szorul. A további lehűlés megakadályozása végett először is le kell venni róla a vizes ruhát, majd a testét szárazra kell törölni, be kell bugyolálni, s el kell kezdeni a visszamelegítést. Habár a kórházba szállítása mindenképpen indokolt, kerülni kell a felesleges mozgatását, mert az izmokban bekövetkező keringésfokozódás révén a test belsejébe (a magba) áramlik a lehűlt vér, s ez súlyosbítja a páciens állapotát. Jó hatású a meleg folyadék itatása (erre természetszerűleg csak eszméleténél levő ember esetében van lehetőség), mert ekképp nemcsak hő jut a testbe, hanem pótolható az elvesztett folyadék és ásványi anyag is. Hasonlóképp előnyös a meleg levegő belélegeztetése is. Tilos ugyanakkor koffeintartalmú italt (teát, kávét, kólát) és szeszes italt adni a hipotermiás betegnek, valamint a testét dörzsölni és/vagy meleg vízbe meríteni, mert ezeknek az értágító hatása ront az állapotán.

Az orvosi kezelés során szintén ügyelnek a lehűlt test lassú visszamelegítésére. Evégett langyos cukoroldatot adnak intravénásan, s megokolt esetben a hasüreg átöblítésére is sort keríthetnek. A fokozatosság nagyon fontos szempont, mert különösen a lehűlt szív igen érzékeny a gyors melegítésre, s ennek szívritmuszavar lehet a következménye.

Dr. Hajnal Gábor

Eredeti: Élet és Tudomány, 2002. 08. száma