Az eredmények megerősítik azokat az érveket, melyek szerint a tengeri emlősök sokkal többet érnek élve, mint holtan – állítják a kutatók. Emellett egybeesnek a marokkói Agadirban tartott, 88 nemzetet felölelő, Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) döntésével, hogy „előmozdítsák az ötéves stratégiai tervet”, melynek célja feltérképezni a bálnales gazdasági előnyeit, és ökológiai rizikóit.2009-ben mintegy 13 millió ökoturista fizetett, hogy természetes közegükben láthassa az állatokat, mely mintegy 2,1 milliárd dollárt hozott, és 13 ezer embernek adott megélhetést világszerte, a part menti régiók százainál – mutatta ki a tanulmány. „Ez azt mutatja, hogy rendelkezhetünk bálnákkal és profitálhatunk is belőlük anélkül, hogy megölnénk őket”- mondja a vizsgálat társszerzője, Rashid Sumalia.
A bálnaturizmus az utóbbi két évtizedben fokozatosan emelkedett, és évente több mint 400 millió dollárt, valamint 5700 munkahelyet adhat a globális gazdasághoz – állítja a vizsgálat, mely a Marine Policy folyóiratban jelent meg. „Számítási módszereink alapján, ez még konzervatív becslés. Az igazi számadatok valószínűleg még magasabbak” – mondja Sumalia. A növekedés legalább fele a fejlődő országok tengerparti közösségeinek jelent bevételt, főleg a karibi térségnek, Latin-Amerikának, és Afrikának, ahol számos halászati iparág hanyatlik. „Kevés kezdeti befektetéssel elindítható, és a helyi halászok által kivitelezhető, akik már eleve ismerik a régiót” – jegyezte meg a tanulmány.
A bálnavadász országok azzal érveltek, hogy a bálnalesek és az állatok megölése nem szükségszerűen összeférhetetlen, ha a populációk nagyok és növekednek. És tényleg, évente mintegy félmillió ember látogat el a bálnavadász országok part menti vizeibe annak reményében, hogy megpillant egy hosszúszárnyú bálnát, vagy kardszárnyú delfint, esetleg más bálnafajt. Ám amennyiben a helyzet a védelem felé tolódik, a kutatók azt sugallják, a turisták egy nap olyan országok közelébe is mehetnek bálnákat megfigyelni, melyek nem vesznek részt az emlősök megölésében.
A pénteken befejeződött IWC találkozón, a hiátus áthidalása bálnavadász és a vadászatot ellenző országok között, meghiúsult. Az 1986-ban életbe lépett, a kereskedelmi vadászatot tiltó moratórium ellenére, Izland, Japán és Norvégia – melyek előnyt kovácsolnak a joghézagokból – több száz, nagytestű cetet vadásznak le évente, a 2008-2009-es szezonban több mint 1500 egyedet. Peter Garrett, Ausztrália környezetvédelmi minisztere szerint, „minden nemzetközi szervezetnek fejlődnie kell. Úgy látjuk az IWC jövőjét, mely inkább a védelemről, mint a megölt bálnák számlálásáról szólna.” Elmondása szerint hatalmas gazdasági jövője – fenntartható jövője – van a bálnalesnek, nem pedig a bálnavadászatnak.
Számos helyi közösség virágzik a hatalmas tengeri emlősöknek hála, melyek az ő vizeikben élnek – mondják a delegáltak. Az új-zélandi Kaikoura például „nemrégiben átalakult és évente jelenleg 100 ezer látogatót vonz” – mondja Kerena Lyons. A Dominikai Köztársaság apró Samana-öblében „43 hajó és 10 úttervező ajánl utakat évente több mint 25 ezer turistának” – mondja Liliana Betancourt, a Bahia de Samana természetvédelmi központ szakembere.
Ám a bálnalesnek szándékolatlan következményei is lehetnek – figyelmeztet Vincent Ridoux tengerbiológus. „Általában ott figyeljük meg a bálnákat, ahol táplálkoznak vagy szaporodnak. Amennyiben a bálnales túlságosan tolakodó, és mindig ugyanazokat a helyeket célozza, akkor az állatokat kevésbé optimális területekre űzheti” – magyarázza.
Ám talán a legnagyobb veszély az, hogy az állatok elfogynak. „Több millió dolláros ipar lehet, de Tongában már nincsen elég bálna ehhez” – mondja Sue Taei a Pew Environment Group természetvédelmi szervezet munkatársa a csendes-óceáni szigetországról. A régió bálnáit a hatvanas és hetvenes években szovjet halfeldolgozó hajók tizedelték meg.
(DiscoveryNews)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése